A Szómagyarító segít megmutatni, hogy egy-egy idegen szónak mi a legnépszerűbb magyar megfelelője. Szavazzon, vagy adjon meg új meghatározást!

Eddig 14273 magyarítás érkezett 10377 idegen szóra.

keresem

hipotézis1

Tudományos feltevés, amelynek alapos bizonyítása további kutatásokat kíván. | Görög: hüpotheszisz (‘feltételezés, kiindulópont, javaslat’) = hüpo (‘alá’) + (ti)thémi (‘helyez’).

Kategória: Műszaki tudományok

Eddig összesen 1 javaslat érkezett erre a szóra, és 9 hozzászólás.

  • • szakfelvetés

    Tetszik ez a fordítás?Igen/Nem7.6923076923077/100 (0 igen, 11 nem)

     

    • • Az utóbbi évek tudományos eredményei alapján megfogalmazott szakfelvetés az eddigi ismereteink újragondolására ösztönzi a kutatókat.

 

Beküld

Feliratkozás

   Új magyarítás érkeztekor email-es értesítést kérek

Nevem:

 



Email címem:

 

Feliratkozom

#1Esküdt

2020-03-07 18:36:38

Egyre erősödik ama meggyőződésem, hogy jobbára olyan idegen szavakat (hipotézis és a többi) kínálnak fel nekünk magyarításra, melyeknek már van – esetenként nem is egy – jó magyar megfelelője. Mi több, e helyettesítő kifejezések rendszerint a magyarításra felkínált szó meghatározásában, körülírásában is szerepelnek. Mi lesz azonban, példának okáért, a divertikulózissal? A kérdés természetesen költői. Akad ezen élettani elváltozásra is jó magyarítás (béltágulat), csak utána kell nézni. Nyelvújító jeleseink a maguk idejében kötelességüknek érezték, hogy – egyebek között – a növények és állatok stb. tudományos elnevezését is átültessék magyarra. Így lett például Hanák János munkájában egy majomféléből (Callithrix sciurea) – tükörfordítással – „Evet Szőrék”. Fölöslegesnek látszik olyan munkával töltenünk időnket – megbocsásson a Szómagyarító közössége –, melynek elődeink már végére jártak. Csak elő kell vennünk Bugát Pál „Természettudományi szóhalmaz című” művét (Buda 1843), illetve Hanák János „Természetrajz…” című alkotását (Pest, 1846) stb. Hivatkozások: (https://books.google.com/books/about/Term%C3%A9szettudom%C3%A1nyi_sz%C3%B3halmaz.html?id=0gg_AAAAYAAJ), (https://books.google.hu/books?id=PK5NAAAAcAAJ&pg=PA1&dq=Termeszetrajz+vagyis:+az+%C3%A1llat-n%C3%B6veny-es+asvany+orszag&hl=hu&sa=X&ved=0ahUKEwjj1d3384foAhUG2aYKHVlRCgsQ6AEIKzAA)

#2Bors Máté

2020-03-08 19:13:38

Viszont a kutya nem használja "elődeink", "nyelvújító jeleseink" hivatkozott kiváló magyarításait. Elvétve ragadt meg ezek közül egy-egy. Ők nem "jártak a végére" tehát gyakorlatilag semminek, vagy ha igen, nagyon karvsú etefménnyel. Ez a baj a fenti okfejtéssel. Ha sikerrel jártak volna, nem lenne ilyen népszerű a Honlap. Nem beszélnék le tehát senkit, hogy vígan "újmagyarítson" tovább. Károgók mindig lesznek.

#3Pásztor István

2020-03-08 19:33:11

Egyetértek. A viszonylag sok "nyomdahiba" (elütés) ellenére is. Ezekre azért - engedtessék meg megjegyeznem - ügyeljünk... Ugyanakkor én inkább kétkedőkről, nem "károgókról" beszélnék.

#4Esküdt

2020-03-08 22:55:39

Senki sem mondhatja meg a másiknak, mit tegyen vagy mit ne tegyen. Helyesebben szólva megteheti, de nem kötelező véleményével azonosulni, ahhoz igazodni. A Honlap pedig, meglehet, azért népszerű, mert nyelvújító jeleseink nem jártak sikerrel. Végzett ezzel kapcsolatban valaki felmérést? Károgók, kétkedők pedig – ebben egyetértünk – mindörökké lesznek. Kétkedve kérdezem hát: az itt közzétett magyarítások közül hány ragadt meg eddig a köztudatban? S miből gondolják, felebarátaim, hogy bárkit is lebeszélni óhajtok a magyarításról?

#5Fúró N.

2020-03-09 02:24:52

Az Ön által jegyzett hozzászólások szövegének értelmezése vezethetett erre az eredményre. Én is valami hasonlót szűrtem le elolvasván őket.

#6Esküdt

2020-03-09 06:13:04

Hozzászólásomat, belátom, nem fogalmaztam meg kellő körültekintéssel. Mondandómat félig-meddig kedélyes formában próbáltam előadni. Tegyük hát félre a finomkodást. Természetesen lehet új magyar (és újmagyar) kifejezéseket alkotni már meglevő szavaink kiváltására, illetve rokonértelmű megfelelőjük gyanánt. Kinek van kedve, s hozzá ideje, miért ne tenné? Megtilthatom talán? A minőségre stb. azonban ügyelni kellene. A lelkesedést, a segítő szándékot e helyt önmagában nem érzem elegendőnek. Felkészültség, illetve komolyság híján csak olyasféle magyarításokra számíthatunk, mint a mosolyt fakasztó „Evet Szőrék”, s hozzá a talányos „Pallási Álláb”. Efféle kifejezéseknek, szókapcsolatoknak nem sok esélye van, hogy nyelvünkben gyökeret eresszenek. (Ami engem illet, még a jobban sikerült magyarítások használatát is meggondolom, ha van helyettük elfogadottabb.) S talán nem kellene, ha törik, ha szakad, minden idegen kifejezésnek – például a ritkán használatosaknak – magyar helyettesítőt keresni. Adott esetben jelentésük körülírásával is megelégedhetünk. Bugát Pál, jóakaratú, de túlbuzgó nyelvújítónknak is beletörött a bicskája a szenvedélyes magyarításba. E jeles férfiú minden, szótárainkba bebocsátást kérő idegen kifejezést honosítani kívánt. S mire vezetett hevülete? A hasonló törekvéseket róla nevezték el bugátizmusnak. Ha pedig egy idegen szónak van, vannak jó magyar megfelelői, használjuk elsősorban azokat. Probléma helyett mondjunk és írjunk hellyel-közzel akadályt, bajt, bonyodalmat, fennakadást, gondot, nehézséget, téma helyett kérdést, tárgyat, projekt helyett elgondolást, tervet, stb. Mire megyünk kiötlött, újsütetű szavainkkal, ha régi örökségünkkel sem tudunk mit kezdeni? Ami pedig a károgást illeti, enélkül, illetve kényszerítő körülmények nélkül nemigen fejlődnénk. Miért tartanánk önvizsgálatot, változtatnánk szemléletünkön, szokásainkon, ütköztetnénk elképzeléseinket újra és újra a valósággal, illetve másokéval, ha senki sem vonná kétségbe a fennálló rendet? Mennyivel egyszerűbb, kevésbé küzdelmes a tényeket figyelmen kívül hagyni vagy tagadni, a bírálatokat elhárítani, a nézeteinkkel nem egyező véleményeket ledorongolni stb.

#7Papageno

2020-03-09 17:18:15

Kicsit olyan a dolog, mintha bélyeggyűjtő honlapon a bélyeggyűjtés haszontalanságáról értekeznénk. Vagy horgászoknak arról, micsoda szenvedés az a halnak, mikor szájában a horoggal vergődni kényszerül a bot végén. Persze, hogy nem leszünk túl népszerűek "felvetéseinkkel"az érintettek szemében, még ha a tényszerűségeket illetően lehet is némi igazunk. Persze, kell a kétkedés, kell a kritika, ez viszi előre a világot. Ám a fundamentumokat az adott körben mindig tiszteletben kell tartani. A helyi közösség célrendszeréhez, értékrendjéhez igazodni kell, nem szabad a dogmáiknak tapintatlanul nekimennünk, bálványaikat ledöntenünk. Viszont ha így teszünk, szükségszerűen falakba ütközünk. Még oly jó szándék mellett is. Ha elfogadtuk a játékszabályaikat, mi is egyek vagyunk a sok játékos között. Ezen keretek között kel a játékban helytállnunk. Ráadásul a Szómagyarító egy kiváló játék, és úgy gondolom, nem lehetetlen küldetés az, hogy a több ezer szóalkotási javaslatból legalább néhányat - messze nem mindet természetesen - sikerre vigyünk. Az életképteleneken meg tanuljunk meg jóindulatóan mosolyogni. Tisztelettel ezt javaslom.

#8Smurfette

2020-03-11 05:28:18

Nem sérült itt semmilyen értékrend, senki nem ignorált semmilyen célrendszert, nem döntött le senki bálványokat. Egyszerűen arról van szó, hogy bélyeggyűjtők valóban nem veszik jó néven, remek a hasonlat, ha azt hallják, butaság bélyeget gyüjteni. A horgászok sem örülnek, ha állatkínzóknak nevezik őket. Pedig... Ám valahol mindnyájan bélyeggyűjtők és horgászok vagyunk.

#9°V°

2020-03-12 09:48:48

Ha már szó esett Bugát Pálról, megemlítendő, hogy bizony számos magyarítását a mai napig használjuk: légcső, hőmérséklet, sebész, hangrés stb.

 

Új hozzászólás

Beküld