ortodox
görögkeleti vallású; a rítusok ősi, szigorú formáit követő (főleg zsidó); hithű, egy tan eredeti formájához, dogmáihoz ragaszkodó; maradi, vaskalapos; gör orthodoxosz 'helyesen vélekedő, igazhitű': orthosz 'helyes, igaz, egyenes' < ortho- < proto-indoeurópai *eredh- 'magas; nő, növekszik'| doxa 'vélemény, megítélés, nézet; dicséret, dicsőség' < dokein 'látszik, tűnik; vél, gondol, hisz' < proto-indoeurópai *dek- '(meg)kap, (át)vesz, fog, elfogad, alkalmas, megfelelő'
Kategória: Köznyelvi
Eddig összesen 4 javaslat érkezett erre a szóra, és 18 hozzászólás.
Ha arra érdemes, oszd meg másokkal!
- • óhitű
Tetszik?Igen/Nem/Jelentem
(19 igen, 5 nem) - • Az óhitű zsidók szombaton nem dolgozhatnak.
- • őshitű
Tetszik?Igen/Nem/Jelentem
(7 igen, 2 nem) - • A jegybankelnök szerint a jelen gazdasági körülmények között bizonyos őshitű közgazdaságtani iskolák tanításai ma már nem érvényesek, ezek helyébe újhitű (unortodox) tanok lépnek.
- • őshű
Tetszik?Igen/Nem/Jelentem
(2 igen, 1 nem) - • Ez a zársadslomfilozófiai iskola képes egyszerűen átlépni a megkövesedett őshű megközelítéseken.
- • görögkeleti
Tetszik?Igen/Nem/Jelentem
(2 igen, 6 nem) - • Az Istenszülőt ábrázoló görögkeleti ikonokon az ikonográfiai kánon szerint a Μήτηρ Θεού ‘az Isten anyja’ kifejezés rövidítését (ΜΡ. ΘΥ.) kell föltüntetni.
#2babszem
Nem ez az egyetlen hasonló nagyokos beböfögése ennek a a °V° néven annó beírogató akárkinek. Tényleg kukacoskodó egy alak lehetett. Ráadásul megvan, ezek szerint ő lehet az az eleddig ismeretlen valaki is, aki egy időben ezt az idétlen duplapont-ékezetes "e" betűs írásmódot hájpolta a honlapon.
#6M.P.
#2 babszem: a kétpontos e betűvel a nyílttól elkülönítve, a zárt e hangot akarta az illető jelölni Vadnai Rudolf és Kalmár György nyomán. (Annak idején Czuczorék is próbálkoztak a két e hang elkülönítésével, még az ún. Bécsi és a Tatrosi Kódexhez visszanyúlva, ugyanakkor más írásjelekkel operálva, de nem jártak sikerrel.) Sok idő eltelt szóta. Ez az egész ma már jobb esetben egyfajta mosolyt fakasztó anakronizmus, bugyuta, romantikus múltba révedés. Rosszabb esetben öncélú nagyképűsködés. Felvett modorosság entellektüell manír.
#7Szemere7
Wikipédia: „A magyar helyesírás szabályai 12. kiadásának 89. szabálypontja kiejtési segédjelként engedélyezi a Kalmár György által először 1770-ben alkalmazott betűt. Az e a magyar nyelvészeti hangjelölés bevett betűjele (U+00EB, ë,) (régebben ė-t is használtak, U+0117, ė,).”
#11M.P.
Kedves Szemere7! Igen, mint írtam is, a 18. és a 19. században voltak valóban kísérletek a két e hang jelölésének elkülönítésére. Ezek, ugyancsak említettem, középkori forrásokra mentek vissza. Kalmár György kétpontos e jelölése egyébként a 18. század derekára datálható. Később, igaz más formában, a Czuczor-Vörösmarty nyelvtan és a Czuczor-Fogarasi szótár, valamint Kriza János is alkalmazta. Utolsó nagy szószólója az ügynek maga Kodály volt. A törekvés azonban a 20. század közepére teljesen kifulladt és végleg elvetélt. Most 2024-et írunk. Ma már senki nem használja, már csak azért sem, mert a beszélt nyelvben teljesen megszűnt a két hang megkülönböztezése. Az egyébként helyesen hivatkozott szabályzat kiejtési S E G É Djelként engedélyezi ugyan, de használata a K Ö Zbeszédben (ilyen a komment szekciónk is) ma már naív, t ejszínhabos romantikának vagy ócska sznobizmusnak számít. Ez utóbbi, ahogy írtam, röhejes entellektüell manír. Olyan, mint lóháton és frakkban, cilinderben, esetleg talpig páncélban beállni a McDrive-ba várakozók sorába. Vagy ahogy ugyanitt valahol, valamelyik kommentben olvastam, eltartott kisujjal inni a kávét. Így, kivéve a Szómagyarító néhány őskövületének hozzászólásait (példamondatait, szómagyarázatait), nem is igen találkozni már vele.
#12Göröcse F.
Kedves M.P.! Valóban úgy véli, hogy a XX. század középére „kifulladt” volna a törekvés, hogy e-vel jelöltessék a középzárt e hangunk? Nos, mi sem áll távolabb ettől! Szíves figyelmébe ajánljuk a Bárczi Géza akadémikus és Országh László egyetemi tanárok vezetésével szerkesztett, 1959 és 1962 között megjelent hét kötetes A magyar nyelv értelmező szótára című művet. Ebben minden olyan címszó esetében, mely e vagy e hangot tartalmaz, pontosítva van, hol melyiket kell használni ( https://mek.oszk.hu/adatbazis/magyar-nyelv-ertelmezo-szotara/kereses.php?kereses=gyerek ). Azt írja, 2024-re a beszélt magyar nyelvben megszűnt volna az e és az e közötti különbség. Az igazság azonban az, hogy csak az északkeleti nyelvjárásterületen és a Mezőség egy részén nem használatos a középzárt e (e), másutt igen. Tessék csak belehallgatni e videókba, megállapítani, hogy manapság is mennyire él a nép kiejtésében az e hangunk: https://www.youtube.com/watch?v=ZAXXQo6JOUk&ab_channel=BarsiBal%C3%A1zs https://www.facebook.com/watch/?v=652330798645088 https://www.youtube.com/watch?v=-_0Yyrrz1Tw&t=27s&ab_channel=EWTNKatolikusTelev%C3%ADzi%C3%B3 https://www.youtube.com/watch?v=b7LJDveH1xY&t=1s&ab_channel=RomKatro
#16M.P.
Kedves... bajban vagyok a megszólítással, mert más néven, látszólag egy másik kommentelőtől érkezett a válasz, mint akinek címeztem. (Látszólag.) De mindegy is, tőlem maradhatunk akár a Hállik Edvardnál is. A lényeg: értem az álláspontot, még úgy is, hogy a kapott indoklás egyes elemei nem alkotnak zárt logikai láncot. Messze állnak attól. Így nem is értek vele egyet. Viszont véleményszabadság van. Legitim tehát természetesen az enyémtől eltérő nézeteket is képviselni mindaddig, amíg annak közzététele mások törvényben rögzített jogait nem sérti, vagy egyéb módon törvénybe nem ütközik. Esetünkben pedig erről nyilvánvalóan nincs szó. És vice versa. Én is fenntartom tehát, hogy akadémiai körökben, szakmai fórumokon talán lehet helye a téma napirendre vételének, hogy ugyanis használnak-e a magyar beszélők a mindennapi beszédben (2024-ben) több elkülöníthető e hangot. Ám a hétköznapi írásos kommunikációban, ilyen a fórumunk is, ide értve a beküldött címmagyarázatokat és a példamondatokat is, ennek a jelölésnek a demonstratív használata számomra egy ellenszenves álértelmiségi modoroskodás csupán. Egy megmosolyognivaló sznob manír. Ez a vélemémyem. Ami viszont feltétlen üdvözlendő, nyugtázom tehát, hogy a kapott válaszban ezúttal híre-hamva sincs a korábban tapasztalt fölényeskedésnek és ellentmondást nem tűrő kioktató hangnemnek. Ez már mindenképpen eredmény.
#17Roland
Számomra egy másik olvasat az, ami érdekes igazán ebben a kérdéskörben. Először is: A honlapon ezen egyébként nagyon ritkán használatos zárt "e"-s írásmód igencsak felül van reprezentálva. Számtalan helyen, meglepően nagy gyakorisággal találkozunk vele a címmagyarázatokban, a példamondatokban és a hozzászólásokban egyaránt. Másodszor: a Manyszi azt írja hogy 2014-ben a javaslatok 70%-át egy és ugyanaz a személy küldte be. Most azt látjuk, hogy a szóban forgó felülreptezentált írásmódot használó szösszenetet ez a fent írt figura - karika vé karika (°V°) - küldte be, lásd #1. Kérdésem: Lehet tehát hogy ő lenne az a valaki, egy szuperkommentelőnk /szupermagyarítónk, aki egykor ilyen minősített dominanciát gyakorolt a szómagyarítók körében? Hol °V°-ként, hol ()-ként, hol Atkáriként, hol Göröcse F.-ként hol... ? (És sorolhatnám.) Vagy tán még ma is aktív? A 70% még mindig tőle jönne? Csak újabb nevek alatt? Következtetés: Még a végén kiderül, hogy minden út Rómába vezet...?
#1°V°
2012-04-13 18:06:14
Azért nëm jó elnevezés az "ortodox"-ra az "óhitű", mert az ortodoxia nëm régebbi a katolicizmusnál.