A Szómagyarító segít megmutatni, hogy egy-egy idegen szónak mi a legnépszerűbb magyar megfelelője. Szavazzon, vagy adjon meg új meghatározást!

Eddig 20471 magyarítás érkezett 15018 idegen szóra.

keresem

kategorikus imperativusz

KANT szerint az „erkölcsi törvény” minden, ésszel és akarattal rendelkező véges lényben imperatìvuszban fejeződik ki, vagyis a puszta ész általi cselekvésre késztetésben, egy kellésben. Az ilyen imperatívusz kategorikus, mivel feltétlenül parancsol, tehát egy cselekvést önmagáért, valamely célra való vonatkozás nélkül, objektíve és szükségszerűen állít elénk. Ugyanakkor minden más imperatívusz hipotetikus, amennyiben cél és eszköz kapcsolatából adódik. Mármost a kategorikus imperatívusznak az a sajátossága, hogy pusztán formális: nem a cselekvés „anyagára” (tárgyára) vonatkozik, hanem csupán a formájára. KANT a kategorikus imperatívusz e formáját három formulában fogalmazza meg, amelyeket egyenértékűnek és egymásból levezethetőnek tekint: 1. a törvény általánosságának formulája, 2. az emberiségnek mint magánvaló célnak a formulája, 3. az általános törvényhozó akaratnak a formulája. Az első az alapformula: „Cselekedj úgy, hogy akaratod maximája egyben mindenkor az általános törvényhozás elvéül szolgálhasson.” Az általánosság jegye különbözteti meg a maximát, vagyis a normát, amelyet a szubjektum önmagára érvényesnek tekint, az erkölcsi törvény imperatívuszától. KANT joggal utalt az  erkölcsi törvény feltétlen jellegére. Ezzel megvetette az alapját az  erkölcsiség nem valódi elvein és az erkölcsi jelenség reduktív értelmezésein gyakorolt kritikának. Mindamellett az elméleti ész tanának ki nem elégítő volta ( kriticizmus) miatt KANT hajlik arra, hogy az észt, a feltétlenre való képességünket, gyakorlati téren tartalmi ésszerűség helyett pusztán a formális általánosság követelményeként értelmezze. Ott, ahol az intencionalitás vak a lét egészével szemben, nem tulajdonítható neki az a képesség, hogy elérje az igazi, feltétlen értéket, amely az emberi szabadságot megköti. Ennek folytán KANT etikáját formalizmussal vádolták, mivel elválasztja a kellés formális igényét az értékek objektív rendjétől. – A 2. formula viszont elhagyja a formalizmus talaját, hogy magánvaló célként ismerje el az „emberiséget” (az emberséget), amelyet méltóság illet meg, amelynek szentnek kell lennie számunkra, tehát nyilvánvalóan objektív érték, s mint ilyen tartalmilag meghatározott törvények alapja lehet. KANT mindenesetre nem dolgozta ki egy ilyen materiális értéketika 254 ismeretelméleti előfeltételeit. Emellett itt is, akárcsak az  autonómia esetében fölvetődik a kérdés, hogy vajon az „emberiség” nem utal-e tovább olyan abszolút valóságra, amelyben az erkölcsi törvény azonos a szent és mindenható akarattal. Az általánosságnak a KANTi kategorikus imperatívuszt jellemző formája kritérium, de egy cselekvés ésszerűségének és ezzel értékének nem egyedüli kritériuma. A  szituációs etika jogos próbálkozása az általánosság túlságosan leegyszerűsítő és nivelláló formuláját vezette be. Amellett a kategorikus imperatívusz feltétlensége nem azonosítható mindenkori konkrét tartalmainak változatlanságával. Az erkölcsi tapasztalat értelmezésének számolnia kell az ember történetiségével, olyan történetiséggel, amelyet az emberi természet meghatározott, előzetesen adott konstansai és a történelem fölötti irányában megmutatkozó nyitottsága tesz lehetővé.  Autonómia, kötelesség.

Kategória: Köznyelvi

Eddig összesen 0 javaslat érkezett erre a szóra, és 0 hozzászólás. Ha arra érdemes, oszd meg másokkal!

Beküld

Feliratkozás

   Új magyarítás érkeztekor email-es értesítést kérek

Nevem:

 



Email címem:

 

Feliratkozom

 

Új hozzászólás

Beküld