szeppuku
Harakiri, vagy szeppuku, (japán: „önkibelezés") a feudális Japán szamurájai (harcos osztálya) számára az egyetlen méltóságteljes öngyilkossági forma. A külföldiek körében elterjedt harakiri helyett a japánok inkább a fordított sorrendben ugyanabból a két kínai írásjegyből képzett, „szeppuku” olvasatú kifejezést használják. A műveletet szabályszerűen a következő módon hajtották végre: a rövid szamurájkardot a has bal oldalán bedöfve jobb oldalig húzódó metszést végeztek, majd a pengét felfelé fordítva továbbhúzták. Példamutatóan járt el az, aki ezután még a mellkas alatt bedöfve az első vágást keresztező metszést is végzett lefelé, majd végül elvágta a saját torkát. Minthogy a szeppuku rendkívül fájdalmas és lassú halálmódnak számított, a bátorság, az önfegyelem és a szamuráj-eltökéltség, valamint a becsületes elkötelezettség megfellebbezhetetlen bizonyítékának tartották. Két fajtája létezett: az önkéntes és a kötelező. Az önkéntes szeppuku a XII. századi háborúskodások idején terjedt el a csatában legyőzött harcosok körében, akik az öngyilkosságnak ezzel a módjával próbálták elkerülni a fogságba esés szégyenét. Némely esetben a szamuráj azért hajtott végre szeppukut, hogy kövesse hűbérurát a halálba, így bizonyítva hűségét, hogy tiltakozzék feljebbvalója vagy a kormányzat valamely lépése ellen, vagy hogy vezekeljen kötelességének elmulasztásáért. Az önkéntes szeppuku a modern Japánban is előfordul (pl. így végzett magával Mishima Yukio író, tiltakozásul az akkori politika ellen).
Kategória: Köznyelvi
Eddig összesen 0 javaslat érkezett erre a szóra, és 0 hozzászólás.
Ha arra érdemes, oszd meg másokkal!
