hemodinamika
A vérnek (vérnyiroknak) a keringési rendszer csőszerű vezetékeiben (vér- és nyirokerekben) történő áramlásának vizsgálata. A folyadékáramlást számos tényező befolyásolja, és ezek függnek a rendszer típusától, például attól, hogy nyílt vagy zárt, egy vérkörös vagy két vérkörös. Zárt keringési rendszerben (mint amilyen például az emlősöké) az áramlás sebességét elsősorban a szív energiaközlő (pumpáló) hatása és azon vérerek teljes keresztmetszetének felülete szabja meg, amelyeken a pumpált vér áramlik. Ezért az emlősök vérkeringési rendszerében a vér áramlása az aortában és a tüdőverőerekben a leggyorsabb, ahol az összes áramlási keresztmetszet a legkisebb, míg a leglassúbb az igen szűk, de óriási összkeresztmetszetű hajszálerekben. A véráramlást befolyásolja természetesen 1/ az áramló vér térfogata, amely szabályozható azzal, hogy egy része vérraktárakban tárolható és szükség esetén ezzekkel növelhető az áramló vér térfogata, 2/ a vér belső súrlódása, amely függ a fehérjetartalmától és főleg a vérsejtek meg a teljes vér térfogatának arányától, az ún. hematokrit értéktől (ez egészséges emberben átlagosan 0,4 körül van), 3/ a vérerek tágulékonysága és rugalmassága (elaszticitása). Egy csőben áramló folyadékra vonatkozik a Bernoulli-egyenlet, amely a szív által a rendszerbe pumpált energia eloszlását írja le (merev falú csőrendszerben): E/V = p + (1/2)ρv2 + ρg∆h, ahol E/V az egységnyi térfogat teljes energiája, p az áramló folyadék hidrosztatikai nyomása, ρ a folyadék sűrűsége, v az áramlás lineáris sebessége, g a gravitációs gyorsulás értéke, ∆h pedig a mérés helyének a szív magasságához viszonyított eltérése. A kapilláris hajszálerekre más összefüggések érvényesek.
Kategória: Természettudományok
Eddig összesen 0 javaslat érkezett erre a szóra, és 0 hozzászólás.
Ha arra érdemes, oszd meg másokkal!
